ProZ.com translation contests »
5th ProZ.com Translation Contest: "Travel" » English to Hungarian » Entry by Bob Makovei

Source text in English

Translation by Bob Makovei (#3130)

All travel is now merely a means of moving a camera from place to place, all travellers are ruled by the all-powerful lens. Visitors old-fashioned enough to wish only to stand and look with their anachronistic eyes are shoved aside by the photographers, who take it for granted that while they do their ritual focusing, nothing else may move or cross their vision. Those peculiar souls without a camera must step aside for those more properly occupied, must wait while the rituals take place, and must bide their time while whole coaches stop and unleash upon the landscape the Instamatic God. And the populations of whole countries seeing themselves cannibalised, swallowed up, vacuumed into the black-ringed staring eye, wrench what they can from the cannibals. You want picture my house, my camel? You pay.

None of this would matter, perhaps, if anything worthwhile was being accomplished. If all the constant busyness and clicking produced, at its end, what had not existed before, images of beauty captured or truth told. But, sadly, this isn't so. The camera is simply graffiti made respectable.

The camera is the means by which we stamp ourselves on everything we see, under cover of recording the Wonders of the World already wonderfully
recorded by professionals and on sale at every corner bookshop and newsagent. But what use to show Aunt Maud, back home, postcards of the Tuscan landscape, since we are not in the picture to prove that we were there?

No stretch of rocks has verity unless I am within it. No monument exists
but for my wife, leaning against it. No temple is of interest without my face beside it, grinning. With my camera I appropriate everything beautiful, possess it, shrink it, domesticate it, and reproduce it on my blank sitting-room wall to prove to a selected audience of friends and family the one absolutely vital fact about these beauties: I saw them, I was there, I photographed them, and, ergo, they are.

from "Amateur Photography: the World as it isn't and our Fred" by Jill Tweedie in the Guardian
Az utazás manapság már csak a fényképezőgép utaztatásának eszköze; az utazóközönség nagyhatalmú ura a fényképezőgép objektívje lett. Az ósdi szemükkel csupán nézelődni kívánó régimódi turistákat félresöprik a fotográfusok, akik szerint a világ legtermészetesebb dolga, hogy minden egyéb mellettük mozdulatlanságba dermedjen, semmiféle mozgás ne zavarja látóterüket az élességbeállítás szent rituáléja közben. A fényképezőgéppel nem rendelkező szegény lelkeknek félre kell állniuk a jobban felszereltek elől; meg kell várniuk, míg a szertartás végetér, az alkalmas időt, mikor a turistabuszok népe végre szabadon hagyja a Kompakt Automata Istenség fennhatósága alatt álló tájat. Látva, hogy felzabálja, benyeli, felszippantja őket az árgus feketegyűrűs szem, sok országnyi népség feji, ahogy tudja a zabálókat. Képet házamról, tevécskémről akarni? Fizetni.

Talán mindez sokadlagos is lenne, ha említésre méltó végtermék születnék. Ha az állandó kattintgatás végül olyasmit eredményezne, ami még azelőtt nem létezett: megörökített szépséget vagy beszédes valóságot. De sajnos nem ez a helyzet. A fényképezőgépezés valójában csak a graffiti általunk elfogadható dobozba zárása.

A fényképező az az eszköz, amellyel a világ csodái megörökítésének fedőneve alatt minden látott dologra saját magunkat bélyegezzük rá, hiába érhetők el azokról minden könyvesboltban és sarki újságárusnál profik által készített képek. De mi haszna van Maud nénikénknek toszkánai tájképeket mutogatni, ha még azt sem tudjuk bizonyítani, hogy ott jártunk, hiszen nem szereplünk a képen?

Egyik sziklavonulat sem igazi valóság nélkülem. Egy emlékmű sem számít, ha nem dől neki a feleségem. Egyik szentély sem érdekes, ha nincs ott mellette a vigyorgó arcom. Fényképezőgépemmel kisajátítom, birtokba veszem, összezsugorítom, megszelídítem és saját nappalim sápadt falára másolom a Szépséget, hogy arról a barátaimból és családtagjaimból álló válogatott kis közönségem számára egyetlen egy létfontosságú tényt bebizonyítsak: ott voltam, láttam, lencsevégre kaptam — tehát egyszóval: létezik.

Forrás: „Amateur Photography: the World as it isn't and our Fred”; szerző: Jill Tweedie (Guardian)