Mi egy több emeletes épületegyüttes egyik parányi kis lakásában lakunk, amely menedéket nyújt nénány középosztályhoz tartozó családnak. De a Felis Domestica ( érvénytelen megnevezése a házimacskának ) család tagjai, akik kedvet kaptak a mi épületegyütesünkre, számszerint jócskán túllépik a Homo Sapiens ( Gondolkodó Ember ) tagokat. Mert ezek a viszzahúzható körmökkel rendelkező négylábúak, melyek mint az Oroszlán, Tigris, Hiúz, és Párducmacska vidéki rokonai dicsekednek, senkitől nem félnek szomszédságunkban. A növekvő macska populáció, mely kilenc élet birtokosa a karmai által, mindenkit zavar, de sokaknak egy tréfás megnyugvást nyújt.
Ezek a macskák a mi sétányunkon, egy szigorúan elhatárolt területtel rendelkeznek. A földszinti, első emeleti és második memeleti egérfogók, ragaszkodnak ezekhez a szintekhez, kivéve, az éhségi behatolkásokat a konyhába, túl a felügyeleti vonalon. A terasz kizárolag a fiataloknak van fenntartva és néha a hajdani Siami arisztokraták is használják, testnyalogatásra és nepfürdőzésre. Néhány kandúrmacska kényelmes sarkot talál egy doromboló alvásra, olyan helyeken, ahol nincs hely egy macska lendületre, mint amilyen az éjjeli őr fülkéje, ahol az ipse szundikálni szokott. A Jóisten ezeket a macskákat két hangdobozzal áldotta meg, egyet dorombolásra, a másikat nyávogásra, néhány szoprán macskaféle a mi környékünkön speciális alkalmakkor ébren tartja a lakósokat éjszakai zenekarukkal.
Néhányan a lakók közül, akik alapjában véve tiszta macskák szeretnének lenni
felbosszankodnak amikor ezek a szürke macskák megzavarják dolgaikat. A telepesek közül a sólymok erőssen úgy érzik , hogy a macskákat a feneküknél fogva ki kéne telepiteni. De a galambok határozatlanok, és arra várnak hogy
lássák miként ugrik a macska. Hát igen, mi nem tudjuk ki fogja vállalni a dolog nehezebbik részét.