ProZ.com translation contests »
1st Annual ProZ.com Translation Contest: "Awakening" » Hungarian to English » Entry by Eniko Wright

Source text in Hungarian

Translation by Eniko Wright (#7844)

Amíg a két gyerekre vigyáztam egy kis téren, Zita bement a világörökségi listán is szereplő gótikus katedrálisba, ahonnan csak szokatlanul hosszú idő után jött ki. Mivel nála nem volt apró, engem kért meg, hogy vegyek egy mécsest és gyújtsam meg. A kisfiam is bejött velem, és már be is dobta a perselybe a kiszámolt aprópénzt, de azután hirtelen kiszaladt anyához… és amikor utánasiettem, a kapuból láttam, hogy Zita rázkódó vállakkal zokog. Odabent a hűvösben aztán meggyújtottam életem első templomi mécsesét, ott pislákolt vagy száz másikkal egyetemben.
Amikor elindultam kifelé, észrevettem, hogy a mécsesekkel pontosan átellenben Szt. Kristóf alakja áll, szép színesre festett 15. századi szobor alakjában, amint viszi át a kis Jézust egy folyón. A faluban, ahol Zita felnőtt, szintén Szt. Kristóf szobra áll a főtéren. Itt, a tengerparti székesegyházban hirtelen ez villant be nekem: a tűz a vízzel szemben, a négy őselem közül a két nagy ellentétpár, a születés és a halál, az alkotás és a pusztítás; köztük pedig, a főhajó közepén állok én: az ateista, a pogány, a gyaur, a gój, a gádzsó, mindennek a tagadása és mindennek a tagadója.
Néztem a templomban az embereket, és megéreztem, hogy miért nem tudok soha úgy templomba belépni, mint ők. Sok száz, talán sok ezer templomban jártam már, minden lényeges vallás és felekezet templomában, de csak mint turista, mint utazó, mint kíváncsi kívülálló, mint felületes szemlélő. Talán olyan vagyok, mint a lelketlen szerető, aki sok száz nőjében mindig csak a különleges és egyedi vonásokat keresi, mint én a templomokban az építészeti megoldásokat, de magát a lényeget soha nem érti meg, mert fél megérteni, mert önző módon félti saját önállóságát.
Mikor kiértem a szabad ég alá, balról a tenger vize, felülről a nap tüze fogadott, a babakocsit tologató párom tűzforró arcán pedig sós vízcseppek gördültek le. Víz és tűz, akármerre nézek. Tűz és víz, akármit is érzek.
While I was looking after the two children at a small square, Zita went into the gothic cathedral that was on the World Heritage List and took an unusually long time to come out. Because she did not have any change on her, she asked me to buy a devotional light and light it. My son also came in with me, and had already dropped the counted out change into the collection box, but then all of a sudden he ran back out to his mother...and as I hurried after him, from the gate I saw that Zita was crying with shaking shoulders. Back inside, in the cool I lit the first devotional light of my life; it was twinkling there with at least a hundred others.
As I was leaving, I realized that exactly opposite the devotional lights there stood St. Christopher, in the form of a beautiful colorfully painted 15th century statue, carrying the baby Jesus across a river. In the village where Zita grew up, there is also a St. Christopher statue at the main square. Here, in the cathedral on the beach, a thought flashed into my mind: fire against water, the two major opposing forces of the four elements, birth and death, creation and destruction; and between them there I stand in the middle of the nave, the atheist, the pagan, the giaour, the gentile, the man, as a denial to everything and a denier of everything.
I was watching the people in the church and suddenly understood why I can never enter a church like they do. I have been in hundreds, maybe even thousands of churches, churches of every major religion and denomination, but only as a tourist, a traveler, an interested outsider, as a superficial observer. I might be like a soulless lover, who is always looking for the special and unique features in his hundreds of women, as I always look for the architectural solutions in the churches, but never understanding the essence itself, as being afraid of understanding, as selfishly afraid of loosing his own independence.
As I arrived outside under the open sky, from the left the water of the sea, from above the fire of the sun welcomed me, and salty water drops were rolling down my better half’s fiery face as she pushed the stroller. Water and fire, wherever I look. Fire and water, whatever I feel.